Prológus

Janka vagyok. Szegény családban nőttem fel, és ez valószínűleg még így is lesz egy darabig. Egy nővérem van, akivel egy szobán osztoztunk, ameddig itt élt velünk, de most elköltözött. Felvették az Orvostudományi Egyetemre, így enyém lett a szoba. Mindig ő volt a tökéletes gyermek, a jó tanuló, aki mindig mindenben nyert, ezért ösztöndíjat kapott. Természetes, hogy a szüleink jobban szerették és jobban elismerték őt. De mindegy is, most már szerencsére csak én vagyok. Nem tanulok olyan jól, mint Dalma, de szerintem azért elég jó vagyok. Ebben az évben indulok a diákelnökségi posztért, részt fogok venni több versenyen, és elhatároztam, hogy jobban fogok teljesíteni. És ebben nem fog befolyásolni az, hogy évek óta ugyanazokban a ruhákban járok, vagy, hogy nem sminkelem magam annyira, mint a többi lány (sőt, semennyire sem). És fiúk nélkül, szingliként csodás az élet, ezt azért hozzá kell tenni. De viszont sok titkom van, amit még nem osztottam meg másokkal.

- Sári Janka, megtisztelne azzal, hogy figyel az órámon és nem feltehetőleg egy fiún jár az esze? - ripakodott rám a matek tanár, még a nevét sem tudom. Komolyan, már harmadik éve tanít, és még mindig nem tudom a nevét, de hogy őszinte legyek, nem is érdekel, ahogyan a tantárgya sem.
- Elnézést - feleltem zavaromban -, nem aludtam sokat.
- Maga sosem alszik eleget. Vagy valami mást csinál éjszakánként - alázott meg, a többiek pedig egytől egyig mindenki hangosan nevetett. Nem valami jó, amikor a középső sor első padjában ülsz egy iszonyúan unalmas srác mellett, és még ő is röhög rajtad. Amikor körbe nézel, akkor pedig látod, hogy minden arc feléd fordulva nevet. Szörnyű. Még visszavágni sem tudok, hiszen mégiscsak egy tanár, és még jobban lealacsonyítanám magam. Meg persze az is benne van a pakliban, hogy nincs humorérzékem. 2 hónap múlva 17 leszek, de még nem szedtem össze egy humoros beszólást. Sőt, semmilyen beszólást. Jól mondta azt Dalma, tényleg béna vagyok.

Tóth Liliána. A legmenőbb, legszebb, leggazdagabb, legokosabb és egyben a legrendesebb csaj az egész suliban. Miért is ne, minden pasi őt szemeli ki először. Be kell valljam, elég szép is, és a haja színe sem festett, sőt, még egy középmagas csinossággal is meg lett áldva. Nem tudok valami sokat a családi életéről, csak azt, hogy borzasztó gazdagok. Nem tudom, hogy csinálják, vagy, hogy miért áldotta meg ilyen jóléttel a sors. De teljesen mindegy, nem ítélkezem. Ő is csak egy lány a többi közül. És még lesz vele dolgom…